2014-ben, évtizedes vendéglátós, barista szakmai tapasztalat birtokában, az elsők között nyitottunk specialty kávézót Budapesten, a Veres Pálné utca 33 szám alatt. 2017-ben az egyre növekvő vendégkör kiszolgálásának érdekében átköltöztünk egy nagyobb helyre, jelenlegi címünkre, 1053 Veres Pálné utca 17 szám alá. A jelenlegi helyen sikerült a vendégek számára kényelmes környezetet kialakítani, ahol a munka és a lazulás is könnyű, egy kávé és helyben készült sütemény mellett. Tavasztól őszig mindez zöld fás teraszunkon is élvezhető! 2019-ben, már több évnyi pörkölői tapasztalattal, megvásároltuk az ország egyik legjobb specialty kávé mikropörkölő üzemét Kecskeméten. Nagy örömünkre szolgál, hogy vendégeinktől és partnereinktől rengeteg pozitív visszajelzést kapunk! Kávézóknak, irodáknak nagykereskedelmi áron biztosítunk kiemelkedő minőségű pörkölt kávét! Szeretettel várjuk kedves vendégeinket a kávézóban, illetve leendő partnereink megkereséseit is!
Légrádi Gergely - Alkalomadtán c. készülő regényéből olvas fel
Légrádi Gergely író, ügyvéd, 5 kötetes szerző Alkalomadtán című készülő regényéből olvas fel részleteket október 9-én, szombaton 17:00-kor a Mantra Coffee Bar-ban, a Kávéházak Éjszakája szervezésében!
A családregény a generációk óta elhallgatott titkokról, szándékosan elferdített múltról, sebekről és kimondatlanságokról szól a család négy tagjának különböző szemszögeiből. Épülhet –e jövő az elhallgatott múltra? Formálódhat-e boldogság az elfojtás talaján? A felolvasás után kötetlen beszélgetésre invitáljuk a résztvevőket.
Szeretettel várjuk október 9-én, szombaton 17:00-kor a Mantra Coffee Bar-ba, a Kávéházak Éjszakája szervezésében!
Részlet a készülő regényből:
„Olvastunk, a szokásos módon szótlanul, egymás mellett. Csend volt a házban, anyád sem volt otthon. Talán elment valahová, mert mozgását, motoszkálását sem lehetett hallani. Először arra lettem figyelmes, hogy mélyeket sóhajtasz. Felnéztem, és azt láttam, ugyanúgy olvasol, ahogy máskor szoktál. Aztán minta dünnyögtél volna valamit. De az is lehet, hogy dudorásztál. Nem tudom, ennyi idő távlatából nehéz megmondani. Akárhogy is, a szemem sarkából figyeltelek. Kíváncsian vártam, mi sül ki ebből. Elcsendesülsz vagy épp ellenkezőleg, megszólalsz? Mi lesz a következő reakciód? Egyáltalán, mi történik veled? És legfőbbképpen, miért? A motyogás, sóhajtás aztán elhalkult, majd megszűnt. Újra csend lett. A megszokott hangok kísértek minket. Levegővétel, lapozás, új póz keresése. Faltad tovább a sorokat, rám se hederítettél. Úgy tűnt, minden visszatér a régi kerékvágásba, és nyomtalanul múlik el ez a furcsa közjáték. Aztán hirtelen, minden előzmény nélkül megszólaltál. Nem néztél fel a könyvből, talán az olvasást sem szakítottad meg, mégis hangosan és jól érthetően azt kérdezted, hogy ezt most te álmodod apa, vagy én? Nem tudtam, mit feleljek. Egyáltalán, jól értettem, amit mondtál? És, ha tényleg szóltál, kíván választ ez a kérdés? Megrökönyödve néztelek, de nem adtad jelét, mit szeretnél. Elkerekedett szemmel bámultalak, hátha újra megszólalsz, hátha megerősíted, hogy várod a feleletem. Esetleg újra felteszed a kérdést: ezt te álmodod apa, vagy én? Semmi nem törte meg a várakozás csendjét. Nyugodtan olvastál tovább. Mintha mi sem történt volna. Mintha nem az életem az egyik legfontosabb kérdése hangzott volna fel.
Kár, hogy nem válaszoltam rá. Azóta sem. Akár te álmodtad, akár én.”
