AHOL MÉG BAMBI IS KAPHATÓ

2018. 05. 10.

Egy kezem elég ahhoz, hogy megszámoljam rajta a főváros ma is működő és felkapott retró presszóit. Az egyik ilyen kultuszhely a Ferenciek terénél reneszánszát élő Ibolya espresso, amit azért kerestem fel, hogy meglessem, milyen hangulatra számíthatunk a közelgő Kávéházak Éjszakáján.

A hetvenes években nem volt ritka, hogy egy presszót avagy eszpresszót, netalántán espressot női névvel különböztessenek meg. A megkülönböztetés adott esetben lehetett persze relatív is. Az Ibolya női név vendéglátóegységek neveiben történő használata a példának okáért meglehetősen gyakori volt. Népszerűségét mi sem mutatja jobban mint a levéltári adatok. Cikkünk központi szereplőjén kívül ugyanis volt hasonló nevű egység Egerben, Ikládon, Újszegeden, Tiszakürtön, Monokon, Törökszentmiklóson, Hatvanban, sőt Budapesten a József körúton is. A személynevekkel különlegessé tett vendéglátóhelyek jelensége annyira közkeletű és évtizedeken átívelő volt, hogy az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola 1993-ban Tudományos Közleményben is foglalkozott az intézménynévszerű elnevezések nyelvi és helyesírási kérdéseivel. E szerint a keresztnév használata a nagybetű-kisbetű egybe-külön kérdéskörön túllendülve természetes kapocs híján kizárólag a hangulatkeltés és a díszítés érdekében történt. 

De vissza a mi Ibolyánkhoz. Az Ibolya espresso 1968-ban, a Coca Cola és a Pepsi Cola magyarországi gyártásának kezdete környékén, az V. kerületi Vendéglátóipari Vállalat egységeként nyitotta meg kapuit. A lokáció a maival azonos, mégpedig az anno átjáróházként funkcionáló és az udvarban is boltokat rejtő Király Bazárnak, egy, a II. világháborúig kegytárgyboltként üzemelő helyisége volt. Ha akkor kávézgattunk volna az Ibolyában, akkor valószínű, hogy a napjainkban is ismerős lámpabúrák alatt, kisméretű kávéházi asztalok mellett üldögélve kortyolgattuk volna a kötényes hölgyek által felszolgált feketét, amihez, vagy ami előtt, után nagy valószínűséggel kaszinótojást, franciasalátát vagy péksüteményt fogyasztottunk volna. Teljességgel bizonyos az is, hogy környékbeliként itt találkoztunk volna ismerőseinkkel és barátainkkal, hiszen az Ibolya a mobiltelefon előtti korban is egy fix és népszerű pontnak számított.

Az eredeti egység története 2003-ig tartott, amikor is a hely az azt vezető hölgy nyugdíjazása okán bezárt, helyén pedig az új üzemeltető mediterrán kávézót nyitott. A mediterrán életérzéshez az Ibolya egykori arculata nem igazán illett, ezért megvált a berendezéstől. Így történhetett, hogy a lámpák közül sok a korábbi espresso törzsvendégeinél kötött ki. Ugyanakkor furcsa mód a homlokzaton lévő Ibolya espresso felirat maradt a helyén, így a mediterrán kávézó a nép ajkán Ibolyaként élt tovább egészen 2008-ig. Ebben az évben történt ugyanis, hogy az Ibolya espresso falai közé visszatért a közép-európai retró életérzés, sőt az egykori törzsvendégeknek köszönhetően - már-már happy endként - számos berendezési tárgy mint például a lámpák egy része is. Ami pedig nem eredeti, az máshonnan származó régi vagy új. Ez utóbbi kört gyarapítja az összetört greslapokból készített, de az átsikló tekintet által akár eredetinek bélyegzett padlóburkolat is.

S bár a megjelenés az 1970-es évekre emlékeztet, nem cél, hogy az Ibolya skanzenszerű hely legyen. Ennek megfelelően a XX. század harmadik harmadát idéző arculatot mai vendégeknek és mai tartalommal töltik meg. Mindezt olyan sikeresen teszik, hogy az este beálltával sárgás fényekkel bevilágított helyiségekben nyüzsgő törzsközönségben az eltelt évtizedek számától függetlenül ugyanúgy találkozhatunk a közeli felsőoktatási intézményeket egykor látogató véndiákokkal, mint ahogyan az egyetemi éveikben manapság ficánkoló huszonéves arcokkal, de megfordulnak itt a közeli színház tagjai is. 

A mai belbecshez tartozik az étel- és italkínálat is, mindez szintén megbolondítva egy kis múltidézéssel. Kuriózum, hogy ez az egyetlen olyan vendéglátóegység napjainkban, ahol eredeti üvegben tartják - diszkrétnek aligha nevezhető cukortartalommal - a vércukorszintet az egekbe repítő Bambi üdítőitalt. A szemnek is kellemes látványt nyújtó ital csatos üvege darabszámában korlátozott, ezért a bebambizni kizárólag helyben lehetséges.

Az italválaszték a Coca és a Pepsire kólákra adott magyar válasz mellett is bőven kínál alkoholos és alkoholmentes alternatívát, ez utóbbiból a Traubisodán túl természetesen napjaink népszerű italait is. 

Ha pedig ételfronton is meglovagolnánk a retrót, válasszunk melegszendvicset, amiből Gombóc Artúr csokoládévariánsaihoz hasonlóan számos verzió kapható: tarjás, szalámis, gombás, valamint baconos-hagymás, természetesen melegszendvics sütőben készítve és ráolvasztott sajttal a tetején.

És bár az Ibolya még gondolatban sem létezett akkor, mikor Kosztolányi Budapestet kávévárosnak nevezte a XX. század elején, tény, hogy kávézó, mi több kultúrbisztró mint ahogyan az is tény, hogy közösségteremtő. Hétfőnként kvíz mester által dirigált csapatok versengenek kvíz estjeiken, ha pedig fontos foci van, akkor az Ibolyában is focit néznek. A Kávéházak Éjszakájára Bíró Kriszta, Für Anikó és Kálid Artúr színművészek közreműködésével Örkény egyperces novelláival készülnek és arra biztatják a vendégeket, hogy ők se hagyják otthon kedvenc egypercesüket.

Ha tehát szívünk a hetvenes évek espresso világáért repes vagy akkor is, ha elképzelésünk sincsen, hogy milyen lehetett ez a miliő, az interaktív szórakozás jegyében 2018. május 18-án este fogjuk kedvenc novellánkat és töltsük az estét az Ibolyában.

A részletes programkínálatért látogassátok meg a Kávéházak Éjszakája közösségi oldalát itt, az Ibolya espresso közösségi oldalát pedig itt!

Szép napot kívánok!

DRKUKTA