ADY NYOMÁBAN A HÁROM HOLLÓBAN

2018. 05. 05.

Amennyiben a Három holló elnevezés nem csupán ornitológia szempontjából hoz lázba, abban az esetben bizonyára Ady Endre és az Andrássy út egyik kávéháza jut eszünkbe. Ha ez mégsem így lenne, biztos vagyok benne, hogy Wilhelm Droste és társai segítségével megismerkedhetünk Ady világával. Wilhelmmel a Kávéházak Éjszakája kapcsán az új Három Hollóban beszélgettünk, Adyról, a kávéház múltjáról, jelenéről és jövőjéről.


A Ferenciek tere felett a Szabad sajtó út és a Március 15. tér találkozásánál a Piaristák épületében lelt otthonra az egykor az Andrássy út 24. szám alatt található, azonos nevű kávéház.

Bár a helyszín új, de maga a kávéház elődje 1888-ban nyitott, míg Wilhelm Adyhoz való kötődése az 1970-es években, már-már első magyarországi látogatásakor megalapozódott. A kötődés sokrétű és széles körű tudásba öltött tapasztaláson alapul: kezdve az 1977-es, Ady 100. születésnapjára emlékező emlékévtől, a Veres Pálné utca környékén a papírrétegek alól sokadjára is előbukkanó Ady plakáton át, az Ady karakterének, művészetének meg- és elismerésén át vezető úton annak kimondásáig, hogy Wilhelm szerint Ady a modern magyar irodalom atyja, sőt, a legérdekesebb, egyben a legnehezebben fordítható hang a modern magyar irodalomban. Lázadó személyében egymásnak feszül a nagyon ősi és a nagyon városi, ami nem csoda, hiszen Érmindszenten született, de Európa egy másik, távoli pontján, Párizsban is ismerősen mozgott. Eltérő módon, de otthon volt: míg Párizsban és Nagyváradon a klasszikus értelemben vett kávéházakat részesítette előnyben, addig Budapestet hivatalosan negligálta és inkább az olyan, írótársai által negligált helyeket látogatta, mint - Erki Edit Kávéház-siratója szerint - a "bodega" kategóriába tartozó eredeti Három Holló is. A hely státuszát erősítheti a tény, mely szerint képi dokumentáció nem maradt fel róla. Nem úgy a betűk tengere: a kortársak számos esetben tollat ragadtak, így Krúdy is, aki szerint "a Három Holló hering-savanyú, füstkeserű, nőmámortól terhelt légkörét senkinek se jutott eszébe felhasználni, mint Adynak: a versíráshoz."


A lelkesedésre tekintettel könnyen átérezhető, hogy milyen érzés lehetett Wilhelm számára, mikor négyzetméterre pontosan az Andrássy úti egykori Három Holló helyén nyílt meg a Goethe Intézethez csatlakozva a Goethe titkáráról elnevezett Eckermann kávézó, természetesen Wilhelm közreműködésével. Bár a kávézó nem viselhette a Három Holló nevet, valami mégis láthatóan útjára indult az általuk szerkesztett, Drei Raben német nyelvű tematikus kiadvánnyal. Az Eckermann név később az Intézettel együtt a IX. kerületi Ráday utcába költözött. Wilhelm sem késlekedett, gondja volt arra, hogy eredeti helyén, ám az Eckermannban már megszokott kellemes berendezéssel a nevét visszakapó Három Holló végre megnyissa kapuit. Habár az újranyitás után a Három Holló Andrássy úton maradása pénzügyi okokból kifolyólag kérészéletű volt, egy ilyen biztató mérföldkő után már kár lett volna feladni az álom megvalósítását.

A Szabad sajtó útján lévő hely tehát nem a régi Három Holló, ugyanakkor végre teljes egészében Adynak szentelhető azzal, hogy a történelem morzsáit felcsippentve ismét a minden napi budapesti élet részévé válhat. És nem csupán azzal, hogy közelebb 'költöztették' Adyt a Veres Pálné utcához, ahol életének utolsó 3 hónapjában élt Csinszkával együtt. Vizuálisan önmagukat idézik akkor, mikor a mai Három Hollóbeli világítótestek, a zöldes-sárga falfestést és az asztalok az Andrássy úti Eckermannhoz kötődnek az egykori kávéház utolsó hete során készült és a falakra rendezett Lugosi Lugo László készítette képekkel együtt.