EGY MODERNISTA HARMINCAS

2018. 05. 03.

Budapest valószínűleg egyetlen, modernista kávéháza a Duna-part és a Szent István park szomszédságában elhelyezkedő Dunapark Kávéház.


Jómagam is jártam már pár éve falai közt és az eltelt időre is tekintettel alig vártam, hogy az emlékeimet felelevenítendő ismét belépjek alumínium keretes kapuján. A Kávéházak Éjszakája alkalmából egy kellemes tavaszi hétfőn Rácz Péter üzletvezetővel beszélgettem a helyről és küldetésükről.

Az épületet az Alföldi Cukorgyár Rt. megbízásából Hofstätter Béla és Domány Ferenc tervezték vegyes funkcióval, így nem csupán a luxuslakások, de kifejezetten a Dunapark Kávéháznak és a Hitelbanknak dedikált helyiségeket is kialakítottak benne. Maga a Kávéház 1938-ban nyitott meg és egészen 1992-ig üzemelt. Enteriőrjét az 1990-es években átalakították és bútoráruházat, majd ékszerüzletet nyitottak a helyén. Mintegy tíz év elteltével, a külső megjelenést illetően eredeti tervek szerinti felújítást, illetve a ma igényeinek megfelelő modernizációt követően a Kávéház a kávéházi kultúra és a környékbeliek nagy örömére 2006-ban nyitott újra. Az oszlopokkal tagolt, az épület vonalát lágyan követő kivágással a galériára bepillantást engedő tér hatalmas, süllyeszthető ablakokkal néz környezetére, megengedve azt a luxust, hogy nyáron a hűsítő dunai szél a legeldugottabb sarokba is beköszönjön. Míg a szabályozás engedte, az emelet Duna-part felőli részén szivarszoba várta a vendégeket, ahonnan a ház híres, egykori lakói és vendégei, többek között Rejtő Jenő, Hatvany Lajos, Szabolcsi Bence és Heltai Jenő üvegképeinek sora vezet át a Pozsonyi út felőli részbe, amely rég volt kártyapartik titkait őrzi. A lomhán terjedő szivarfüst és az asztalon képesebbik felükkel landoló kártyalapok képzetével társulva fantáziám rögtön meglódult, s bár korabeli magyar filmeket nem ismerek, francia filmeknek és a mai látványnak is hála, könnyedén élettel töltötte meg a beszélgetésünk estéjén csendes felső szintet is.


A Kávéház megelőző arculatának megidézésében segítségünkre sietnek a falakat díszítő korabeli fényképek és festmények, valamint a falakba süllyesztett vitrinekbe helyezett dísztárgyak is.

A Dunapark Kávéház elnevezésével egységben nyitásától kezdve kizárólag kávéházként működött. Az újranyitást követően a kor igényeinek megfelelően bővült cukrászdai, majd később éttermi kínálattal. Az ételek jellemzően magyarosak, kicsit újragondolva, szem előtt tartva az esetleges ételérzékenységet, a klasszikusabb vonalt képviselő cukrászati termékek pedig saját cukrászatukban és receptúrával készülnek a hely jellegéhez méltón. Ugyanígy az italkínálatban is a klasszikus vonal a hangsúlyosabb, szépen megtartva az enteriőr és az itallap közötti egyensúlyt.