CENTRÁL, EGY SZÓ MINT SZÁZ

2018. 05. 18.

A XIX.-XX. századforduló magyar irodalmi életének egyik legjelentősebb helyszíne volt az 1887-ben nyílt Centrál Központi Kávéház.

A kávéházat Seemann kávés veje, Frankl részére alapította és rendezte be. Tőle vette át Grüneck Gusztáv kávés 1900-ban, őt pedig veje, Mészáros Győző – korábban banktisztviselő, majd apósa Grüneck halála után legendás kávés – követte 1905-ben. Mészáros Győző mintegy 40 évig vezette a Kávéházat és többek között a kávésok edukációját, érdekvédelmét is ellátó Kávésok Ipartestületének első elnöke is volt. Ebben a korban a kávékészítést hasonlóan más szakmákhoz, monopolizálták, kávét csak a kávéházakban lehetett értékesíteni, meleg ételt – ide nem értve a napi egyféle egytálételt – pedig nem szolgálhattak fel a vendégeknek. Ez utóbbi az éttermek kiváltsága volt. Napjainktól eltérően a korabeli kávéház nyitott hely volt: a lakhatási viszonyok – figyelemmel a kis alapterületű, az összkomforttól távol álló lakóhelyiségekre – jelentősen eltértek a ma megszokott körülményektől. A kávéházak ekkoriban éjjel-nappal a vendégforgalom előtt nyitva álló egységek voltak.

 

De vissza a Centrál Kávéház és Étterem történetéhez. A Kávéház székhelyül szolgált többek között volt Kiss József HÉT című szépirodalmi hetilapja ’szerkesztőségének’: itt írták, szerkesztették, javították és innen ment a nyomdába a lap. Itt alakult 1907-ben a Nyugat (többek között Ady Endre, Babits Mihály, Kemény Simon, Gellért Oszkár, Csáth Géza, Kaffka Margit, Karinthy Frigyes, Juhász Gyula, Szép Ernő, Tóth Arpád, Kárpáti Aurél, Kosztolányi Dezső, Surányi Miklós közreműködésével), majd 1920-ban ide is költözött vissza. Budáról Pestre költözését követően ide járt Karinthy Frigyes is, akihez Székely Júlia, Bartók Béla tanítványa mindig ugyanazzal a köszönéssel lépett a Centrálba: „Karinthy úr kérem, jöttem rajongani.” A szellemi élet pezsgett falai közt, mindazok felsorolása kiknek ez köszönhető volt, korántsem teljes.